Klímavédelem

• A klímareziliencia (Éghajlatvédelmi) vizsgálat a pályázati forrásokból megvalósuló infrastrukturális projektek hosszú távú működőképességét méri fel az éghajlatváltozás hatásaival szemben. A vizsgálat célja, hogy a beruházások (pl. épületek, utak) ellenálljanak a szélsőséges időjárásnak, biztosítva a fenntarthatóságot. A 2021-2027-es ciklusban az 5 évnél hosszabb élettartamú projekteknél kötelező
• Az EU ETS az Európai Unió Kibocsátáskereskedelmi Rendszere (European Union Emissions Trading System), amely az EU éghajlatpolitikai sarokköve a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony csökkentésére. A „szennyező fizet” elv alapján működik, ahol a cégeknek kvótát kell venniük a kibocsátásuk után
• A CBAM (Carbon Border Adjustment Mechanism), azaz az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus, az Európai Unióba érkező, magas szén-dioxid-kibocsátással járó termékek importőreire ró kötelezettségeket. A szabályozás célja az EU-n kívülről érkező, környezetszennyezőbb technológiával készült áruk versenyelőnyének kiegyenlítése. Az érintett importőröknek (vagy közvetett vámjogi képviselőiknek) negyedévente CBAM-jelentést kell benyújtaniuk az Európai Bizottság által fenntartott CBAM átmeneti nyilvántartásba
• A klímastratégia készítése egy átfogó folyamat, amely magában foglalja az üvegházhatású gázok (ÜHG) leltárának elkészítését, a klímaváltozás hatásainak felmérését és az alkalmazkodási intézkedések kidolgozását. A stratégia célja a kibocsátás csökkentése és a település vagy szervezet felkészítése az éghajlatváltozásra.
• Az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának számítása során a cél a tevékenységek környezeti hatásának számszerűsítése, amit általában szén-dioxid egyenértékben fejeznek ki
• Az ökológiai lábnyom (E.F.) – vállalati szintű alkalmazás esetén is – a természeti tőke iránti „keresleti oldalt” fejezi ki, egy virtuális, úgynevezett globál-hektár [gha] értékben, amely egyfajta súlyozása a tényleges fizikai területmértéknek, a hektárnak [ha]. Ez a megközelítés egy valós korlátot jelent, mivel a „kereslet” globális szinten nem haladhatja meg a Föld bioproduktív területét (az „eltartóképességet”), ha fenntartható módon szeretnénk élni.